Az Egy s Ég Központ Egyesület Alkotótársai örömmel osztják meg élménybeszámolóikat az életről, önmagukról, hétköznapi tapasztalásaikról, a valós értékrend szűrőjén keresztül.

Szerzői jog fenntartva.

2013. december 31., kedd

Ahogy a körömrágás és az ujjszopás tanít...

Kiskorom óta küzdöttem körömrágással, ujjszopással, tinédzserként hozzájött a cigaretta. Szerettem volna leszokni ezekről, sajnos nem tudtam. Az ujjszopás annyira komoly volt, hogy elalváshoz is szükségem volt rá felnőttként, nem bírtam máshogy elaludni. Ez elég kínos, hiszen párkapcsolatban fel kell vállalni… senkinek nem volt ezzel problémája, bennem persze gátat okozott. A Teremtő Önismeret módszerrel többször ránéztem mélytudat szinten, de nem kaptam válaszokat.

A gyermekem születése késztetett arra, hogy elkezdjek komolyan foglalkozni ezzel a problémával. Felmerült bennem, ha ezt a mintát látja tőlem, ugyanennyit fog szenvedni, mint én, ezt nem szerettem volna.
Ami elindított a megoldás felé… Gyermekemhez a mai napig (most 3 éves) fel kell kelni éjszakánként többször, ez kezdetekben nagyon zavart engem, nem tudtam elfogadni, hiszen rettentően fáradt és nyűgös voltam emiatt.
Amikor már hosszú ideje nem tudott önállóan elaludni, megnéztem, hogy mit mutat a kisfiam ezzel kapcsolatban. Mélytudat szinten azt láttam, hogy az édesanyám kiskoromban berakott a kiságyba, és amikor sírtam, nem vett föl. Ez régen bevett szokás volt, viszont ezzel a gyerekek teljesen elvesztik a biztonságérzetüket. Velem is ez történt: sírtam a kiságyban, és egyedül éreztem magamat, a biztonságérzés akkor mélyen megsérült bennem. Válaszként mély alvásba kerültem, a biztonságot, amit édesanyám melle jelentett, az ujjammal pótoltam.

Miután ezt a képet megkaptam, tudtam vele dolgozni. Esténként úgy aludtam el, hogy az Arany-Magenta energiát bekötöttem ősvalómba, lelkem középpontjába és elkezdődött az édesanyámról a leválás. Először azt láttam, hogy még mindig, 35 évesen, erős köldökzsinórral csatlakozom hozzá. A gyógyító kép a következő volt: szoptat, majd letesz a kiságyba és együtt maradunk, a végtelen nyolcas ( ∞ ) áramlik közöttünk. Mindent átírtam, minden átíródott. Egy hét után éreztem magamban az elveszett biztonságérzetet, illetve azt a fényt, amivel ez a sérülésem meggyógyulhatott. Azóta nem szopom az ujjamat, egyik napról a másikra raktam le. Ehhez persze kellett 35 év tapasztalata és végül a kisfiam hozta el a megoldást.

V. E.

2013. december 8., vasárnap

Fájdalmat okozni

Addig nem tudsz semmit, amíg át nem érzed, milyen fájdalmat okozni valakinek. Aki ember, ugyanúgy, ahogy Te, érez, lelke van, vívódik, reggel ugyanúgy felkel és tartással végigcsinálja a napját.

Ki vagy te, hogy a másikat bírálod? A magad bajával foglalkozol mindig, csak oldja meg valaki, igaz? Legyen a kedvedre minden... az embereket bábuként mozgatod... lelküket kifacsarod... magadat mutogatod, mert azt hiszed a külsőd minden, de csak azért mert nem tudod, milyen érték lakozik bensődben. Tudod egyáltalán mit jelent a szeretet? Levetni a ruhákat, a maszk mögül, tiszta szemmel kinézni és a szív ragyogására figyelni. Érezz már, ne sikkadj el fölötte! ... mert nem lesz semmid sem. 

Tartod magad, az elképzelésekhez, a vágyálmokhoz, a "nekem-így-lesz-jó"-hoz... közben nem is ismered magadat. Űr van aközött, amit elképzelsz, és ami valójában vagy, ami a valóságos örömödet adhatja. 
Az önzés vezet, nehogy ki kelljen lépni a komfort zónából. Tudod, hogy rajtad kívül van más ember is a bolygón? Ott van még a sértettség, a sok-sok fájdalom, amit az évek alatt halmoztál és rajtuk túl nem láttál. Megkötöztek, figyelmedet egy irányba terelték, csak nehogy bántódásod essék. Félted a lelkedet, és félted azt is, hogy rossz lehetsz. 

Beismerni, hogy hibáztunk, hogy egy erő vezetett, hogy egy másik ember lelkét nem vettem figyelembe, csak a magam baja és igaza hajtott... egom porrá zúzódott, feladta. A lelkemből feltörő érzést nála nagyobbnak látta. 

2013. december 5., csütörtök

Válj azzá, Aki valójában vagy!

Családunk és az a környezet, amiben nevelkedünk, rendkívül meghatározza jellemünk, szokásaink, érzelemvilágunk kialakulását. Gyermekként folyamatosan látjuk, tapasztaljuk szüleink, rokonaink egy-egy élethelyzetre adott reakcióit, ezért ezeket a viselkedési mintákat tekintjük  normáknak, azaz hasonló szituációkban mi  is ezt alkalmazzuk „megoldási formának”.
Növekedésünk során az átvett „mintázatok” egyre csak szaporodnak, közben észrevétlenül egyre messzebb kerülünk igazi Önvalónktól, attól a boldog és önfeledt gyermektől, akik egykor voltunk. Idővel annyira természetessé válik a sok fölvett szokás, hogy észre sem vesszük, miként válunk teljesen eggyé velük. 
  
Felnőve egyre inkább véleményt alkotunk ezekről a viselkedésmintákról: „na, én olyan biztosan nem leszek mint az apám, anyám, testvérem, nagybátyám, stb! Bizonyos dolgokat megpróbálunk elfojtani, vagy épp nagyobb teret engedni neki, és mindeközben folyamatos önbecsapásban élve egyre csak azt hajtogatjuk, hogy én akkor se vagyok (és soha nem is leszek!!) olyan, mint Ez vagy Az!
  
Ha kevés „nehezéket” hozunk otthonról, a mindennapokban könnyebben boldogulunk és kiegyensúlyozottabban viselkedünk, viszont ha túl sok a "szerzett súly", akkor telve vagyunk fájdalommal, félelemmel, és leginkább ebben az állapotban tengődünk. Ezek a minták hatnak minden pillanatban az életünkre, és mivel mindent(!) Mi teremtünk magunknak, ezek az erők számos olyan helyzetet is behívnak életünkbe, amik bizony fájnak. Értetlenül állunk az ilyenek előtt pl.: Miért rúgtak ki megint a munkahelyemről? Miért vagyok még mindig féltékeny? Miért haragszom ennyire a testvéremre? Miért nincs elég pénzem? ... és még sorolhatnánk a kérdéseket.
Nem látjuk ezekben a „rossz” történésekben, hogy a bennünk élő Isten miként súgja szeretetteljesen a fülünkbe:    ” NÉZZ  SZEMBE MAGADDAL! ” 

Mikor életünkben sorra történnek olyan események, amiket nehezen, már-már kínkeservesen élünk meg, rá kellene látnunk arra, hogy mindezeket valójában mi „hívtuk” be magunknak.

Akár akarjuk,akár nem, akár hisszük, akár nem - az energiatörvények MŰKÖDNEK!
Ha megkeressük magunkban azokat a félelemből fakadó energiaminőségeket, amelyekkel a vonzás törvénye alapján behívtuk életünkbe a „tükröket”, miután felismertük őket, megvan a lehetőségünk arra, hogy meditációban, a szeretet fényével alkímiázva (átalakítva) elengedjük őket.

Ahogy önmegismerésünk során mind felelősségteljesebben, lelkiismeretesebben haladunk előre, 
egyre könnyebben ismerjük fel azokat a félelem-erőket, amelyek még végrehajthatnak bennünket.
Ezeket meglátva, majd tudatosan átalakítva nyitottabbá válunk az új, magasabb rezgésszintű energiák befogadására. Belső változásunkkal összhangban elkezdenek beáramlani a csodák mindennapjainkba. Elindul az ÉLET!

A választás a Tied: 
hagyod, hogy sodorjon az ár,vagy kezedbe veszed az életed és azzá válsz, Aki valójában Vagy?!