Átvillanó tiszta gondolat

Átvillanó tiszta gondolat. Csend a zajban, amin keresztül eljuthat hozzám valami más:

Csak az igazán értékeset megtartani. Ez lenne a cél. „Kitakarítani” azt, ami nem az.

Kitakarítani a lakást, a környezetet, ahol élek.

A felesleges dolgokat elengedni. Ami marad azt leporolni, tisztára törülni és megtalálni mindennek a legmegfelelőbb helyet. Kitárni az ablakokat és beengedni a friss levegőt az áporodott helyére. Beengedni a fényt. Beengedni az Élet illatát és hangjait.

Így megteremteni az általam, most elérhető legteljesebb Harmóniát.

Aztán jöhet a „munka” neheze. Megtartani és amennyire csak lehet, még teljesebbé tenni mindezt.

Már nem kerülhet be a haszontalan és felesleges, esetleg kifejezetten a szükségtelen, vagy káros. Ha mégis, akkor mielőbb észre kell ezt vennem és meg kell válnom tőle. Ehhez az kell, hogy tudjam, hogy mit és miért teszek minden pillanatban. Figyelek, és a Rendet tartom szem előtt. Úgy finomítom, mint egy művész az alkotását. Folyamatosan és teljes átéléssel a műre koncentrálva.

Minden pillanatomban tudnom kell, hogy ami körülvesz tökéletes. Nem akarok mást, mert tekintetem nem másra figyel, és így nem is hasonlítgatok. Nincs hiány. A környezetem pillanatnyi állapotát, szépségét és harmóniáját élvezem a maga változásával együtt.

( pl. A napfényben szálló csillámló porszemeket, amiket újra és újra le kell majd törölgetnem a dolgokról azért, hogy a színük, a fényük és a formájuk a maguk valóságában lehessen jelen minden pillanatban.)

Vagyok, figyelek és teszek.

De legfőképpen megengedem magamnak ez által is, hogy örüljek annak, ami van.

A testem „lakásában” éppen így "kell" tennem.

A gondolataim épületével éppen így "kell" tennem.

MINDEN REZDÜLÉSEMMEL ÍGY "KELL" TENNEM azért, hogy Élhessek végre!

Bocsánatot kérek minden félelemből elkövetett vétkemért: keserűségért, bánatért, bántásért és fájdalomért.

Felegyenesedek a megbocsátás feloldozó áldásában, amit feltétel nélküli szeretetnek hívnak. Tekintetem a Lét valóságára emelem és hagyom általa vezetni magam.

István

Minden út az önismerethez vezet...

Minden út az önismerethez vezet...

Ha úgy érzed, belefáradtál már bizonyos szerepekbe, élethelyzetekbe, melyeket úgy élsz meg, mintha mázsás kövek húznának le, keresed, vágyod az örömöt, a boldogságot, és nem érted, miért nem találod, ne add fel… keress tovább! Hidd el, a válasz közelebb van, mint gondolnád! ;)  Nem kell messzire menned, hiszen minden ott van Benned! Ahhoz, hogy a választ a sok „miért”- re Önmagadban felfedezd, ezáltal magasabb minőségben Élhesd életed, mindehhez egyetlen út vezet: az Önismeret.

Előbb-utóbb meglátod benne a lehetőséget, és nekikezdesz…  mész, mész, egyre csak haladsz, előfordul, hogy itt-ott elakadsz, vagy akár megfordulhat a fejedben az gondolat, hogy az ebből az egészből eleged van, de egy belső erő nem hagy… Ha elestél felállsz, megrázod magad, nagy levegőt veszel, és indulsz újra, folytatod tovább!  Egyszer csak eljutsz oda, hogy elkezded látni az egésznek a lényegét, mintha kiraktad volna életed puzzle-jét. Eljön a pillanat, hogy átérzed és megérted, hogy az önismeret nemcsak egy út, hanem maga az Út! Ittlétünk célja és értelme, tapasztalatainkból eredő bölcsességünk összessége, maga a Bölcsek köve.

Arra biztatunk, bátran indulj el! Számos helyen rendelkezésedre áll rengeteg módszer.  Amelyik először megszólít, megérint, azzal kezdd, majd a továbbiakban hagyd, hogy lelked érzelme vezessen. Eszerint válaszd ki azt, amiről úgy érzed, hogy számodra jó, „kell”, valóban szükséges. Haladj kitartóan, elszántan előre. Meglásd, egyszer csak eljön a pillanat csodája, mikor Magadra lelsz, és egy örömteli, belső mosollyal tudatosul benned az érzés: megérkeztem!  Ekkor végtelen Hálát érzel azért az erőért és kitartásért, mely addigi utadon végig kísért, megnyugszol végre, és könnyes szemmel felsóhajtasz: Ezért megérte! Hidd el, van ilyen pillanat, és nem csak egy! Csodákkal teli az életed, csak tarts ki végig, kérlek!

Ha választásod éppen ránk esett, és elfogadod a feléd nyúló segítő kezet, szeretettel adjuk át Neked az önismeret útján szerzett eddigi tapasztalatainkat, s mindazt, amivel mi magunk is eljutottunk oda, hogy megértéssel, tisztelettel, együttérzéssel, és utunk során megnyílt spirituális képességeinkkel segítsük az Önismeret útján lépteidet.

Egy érintés üzenete

Te hallottál már a nyákos energiáról? Szerintem a kifejezés maga is undorító, de nincs mit tenni, létezik. Az pedig lehangoló tud lenni (a felismerés pillanatában mindenképpen), amikor valaki magában megtalálja. Jelentem, felfedeztem és egyre kisebb dolgokban veszem észre, hogyan szövi bele magát mindennapjaimba. Játszmákról beszélek, természetesen.
Így tudok életben maradni, a "magány ínséges időszakát" így élem túl. - szól belőlem az a részem, aki belekerget az állandó flörtölésbe. Kacsintok szinte minden férfira, a vállam öntudatlanul mozdul, és mint egy selyemsál, cirógatja meg a férfiak állát, persze csak képletesen, de a hatása ilyesmi lehet.
Ma reggel megérintette egy férfi a derekamat, akivel jó ideje fenntartom ezt az állapotot. Épp csak az ujja hegyével tette, és nem esett jól az érintése. Mint egy nyomógomb, szaladt az idegpályákon az üzenet az agyamba, hogy közel jött és én ezt valójában nem is akarom. Levegőt kapkodva ültem be az autómba, kicsit bele is zavarodtam, amikor megnyílt ez a részem. Ahogy "rakom magam", az állandó tetszeni vágyás, de ami ennél mélyebben van... most, hogy nem élek párkapcsolatban, nem kapok mindennapos visszaigazolást, nincs kiből táplálkoznom... micsoda kifejezés, ugye?! A másik embert használom táplálékul. Végre megláttam, tudatos szintre jött, végre tudok vele foglalkozni.
Ezután az egész napom egy mélyvíz volt. Tettem a dolgomat, közben sorra nyíltak meg ennek az attitűdnek a lépcsői, a helyzetek, amiket teremtek, amibe kevertem és keverem magamat. Azért, hogy ideig-óráig jobban érezzem magamat, vagyis pillanatnyi élvezetekkel éljek, a hiányomat, az önszeretet hiányának feneketlen lyukait tömködjem be, a következő hasonló találkozásig...
Hogy vezet a kiút? Köszönöm a tapasztalatot! Köszönöm, hogy egy apró érintés áramütésként hat, és nem kellenek pofonok, nélkülözhető beengedések, fájdalmak, hogy le tudjam magamról szedni ezeket az álruhákat.
A felismerések egész sokáig elvezettek, betekintést nyertem a férfiakkal való kapcsolatomba, a miértek is elkezdtek kirajzolódni, a kapcsolódásaim iránya önmagamra mutatott. Úgy értem, hogy belőlem fakad minden, hogy én okozom, én vagyok az ok, az eredő. A kislány részemet kellett hívni újra, aki valami fontosat nem kapott meg és most keresi, követeli magának a nagy világban. A kislány, aki próbálgatja magát, kiből, mit hoz ki, meddig mehet el, mit tehet meg... ugye mindent szabad neki?!
Harmincon túl súlyosak ezek a kérdések, hiszen az ovinak már régen vége. Mégsem szükségtelenek, hiszen a tisztaság felé vezetnek.

Érkezés

Standard rendszereket akarsz?
A vesztedbe rohansz.
Kapaszkodókat keresel, mert sorra csak elesel,
neked az élet visszafelesel?
Unod a banánt...
nem jó ez így már,
van egy varázsszó: határ.
Állítsd meg a mókuskerekedet,
tedd le a fegyvereidet,
aztán keresd meg a hitedet.
Az út csodálatos lesz:
véletlenek támogatják elképzeléseidet,
a morcos gúnyákat levetheted.
Ahogy egyre szabadulsz meg páncéljaidtól,
egyszer csak megállsz: mellkasodban valami zakatol.
A szíved az, akire sosem figyeltél,
mert azt tanultad, elmével élj.
Ez volt a rend, így nőttél fel,
a legfontosabb az volt, hogy megfelelj.
Jónak lenni a legnagyobb erény,
még azt is meghatározták, hogyan beszélj?
Hallgasd magad, mit mondasz,
tán a szavak a legvastagabb falak?
Halkulj el, élvezd a csöndet,
csak onnan merítheted erődet.
A benső nyugalom, a béke,
a lélek lételeme.