Magamra lelek!
és megmozdulnak a hegyek...
pusztítok és teremtek,
ebbe a világ is beleremeg.
Önmagamat bontom,
a falaimat rombolom,
ékeimet levetem,
ruháimat kimosom.
Fülemet kinyitom,
és befelé figyelek,
ez a legegyszerűbb,
hogy önmagammal egy legyek.
Szívem dobbanása a ritmus,
szívem hangja az ékes szó,
elandalító.
Néha küzdeni hív,
másszor sarokba küld,
bármit mond, a lényeg, hogy megbecsüld.
Szíved diktál, nem az eszed,
utóbbi csak a noteszed.
Megjegyez, felír, diktál,
de nem neki kell, hogy vigyázba állj.
Ez hát az én igazságom,
így haladok utamon...
